Dr. Hesz Mihály Általános Iskola

7-kor indultunk a nógrádi iskola elől. Kísérők: Hekli Péter intézményvezető, Kukelné Virsinger Lívia helyettes, Tóth Andrea (Réka) osztályfőnök. Tágas és kényelmes busszal utaztunk, a sofőr Szilágyi Miklós volt. Egyszer álltunk meg egy kis pihenőre, majd később a határ előtt tankolni. Ártándnál léptük át a határt.

Hamar Nagyváradra értünk, ahol a székesegyháznál csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, Terebesi Róbert. A városnézést a püspöki palotánál kezdtük. Aztán elsétáltunk a belvárosba. A sétálóutcán sok szecessziós palotát illetve templomot láttunk. Itt megálltunk egy fagylaltra. Megnéztük azt a teret, ahol a Magyar Színház áll, épp felállványozva találtuk. Láttuk az Emke kávéházat, ahol Ady megismerkedett Lédával. Átkeltünk a Sebes-Kőrös felett. Eljutottunk a Fő térig, ahol templomok és középületek állnak, például városháza. Itt is szép szecessziós épületeket találtunk. Egy újabb templom mellett vezetett az út a vár bejáratáig. A várkapunál néhány információt tudtunk meg a várról. Körbe sétáltunk a várudvaron. Odabent középkori épületeket találtunk.

Nagyváradról Kőröstárkányra utaztunk tovább. Itt Gábor Ferenc várt minket, aki az 1919-es emlékműnél mesélt a táj földrajzi jellegzetességeiről, és a térség történelméről, különös tekintettel az egy évszázada történt vérengzésre.

Kora este értünk Vasaskőfalvára. A szállásunk azonban kissé odébb, a falu külterületén a Boga völgyben volt, hegyoldalban, patak mellett. Az Anett panzióban a lányok és a fiúk két külön épületben szálltak meg. Rögtön vacsoráztunk is. Utána még tettünk egy sétát fel a hegyre, a patak mentén.

1. nap képei

Bőséges svédasztalos reggeli után Kiskohon kezdtük a napot. Felsétáltunk a dombra, fent a barlang bejáratától nagyon szép kilátás nyílt a völgyre és a környező hegyekre. Bent egy román férfi kalauzolt minket, idegenvezetőnk fordította, amiket mesélt. Hatalmas üregekben jártunk, folyosókon vonultunk végig, termeket láttunk. Gyönyörű cseppköveket alkotott a természet. Ezeknek mindenféle fantázia-neveket adtak a helyiek, de a mi képzeletünkre volt bízva, miben mit látunk. Itt tanultuk meg a lecsöppenő víz hangja alapján, hogy a függő cseppkőoszlop a sztalaktit, az álló pedig a sztalagmit. A Medve-barlang nevét onnan kapta, hogy a bejárat egyszer régen beomlott, a barlangi medvék pedig bent rekedtek. Láttunk medve csontvázat is. Mire kiértünk, megnyitott a bazársor, ahol szuveníreket lehetett vásárolni.

Innen szerpentines út vitt fel a Bihar-hegységbe. A legmagasabb pontja 1800, de mi „csak” 1300 méterre mentünk fel, a Pádis-fennsíkra. Itt hó fogadott minket! Jellegzetes erdélyi tájat találtunk itt fenyőfákkal, víznyelőkkel. Havas volt a hegyoldal, csúszkálásra csábított, hógolyó-csata is kezdődött. A csúszós hóban nehezen haladtunk, így kb. 5-6 km-t tettünk meg. A Glavoj réten kis pihenőt tartottunk, ahol a gyerekek a patakban játszottak, kövekből gátat építettek. Visszafelé farönkökön pihentek, ettek. A visszaúton volt, aki a havas völgyben haladt, mások a hegyoldalban, hogy megcsodáljuk és fotózzuk a lila krókuszokat.

Innen busszal lefelé haladtunk a kanyargós úton a Boga völgybe. A Boga patak mentén egy kis kirándulás várt még ránk. A Boga telepről indultunk, végig a patak mentén haladtunk, az út tele volt medvehagymával. Több vízesés található a kanyonban, mi a Schmidl vízesést céloztuk meg. Először a víztározóhoz értünk. Aztán a vízesést csodáltuk meg.

Este tértünk vissza a szállásra.

2. nap képei

Reggeli után elhagytuk a szállásunkat, hosszabb utazás várt ránk, kanyargós hegyi utakkal. A főútra kiérve átvágtunk a Királyhágón. A buszból „csodáltuk meg” Bánffyhunyadon a híres cigány-palotákat.

Tordához közeledve a hasadék egyik oldalát már messziről megpillantottuk, de mi a másik oldal felől közelítettük meg. Innen indultunk túrázni. Egyre szűkülő szurdokban haladtunk. Mellettünk-felettünk fenséges sziklák magasodtak. Patak mentén vezetett az út, egyre keskenyebb ösvényen, egyre kövesebb talajon, néhol drótköteles kapaszkodókkal. Három híd is keresztezte a patakot. Nem teljes hosszában jártuk be a hasadékot, csak az első, látványosabb szakaszt. A látogatóközponthoz visszatérve a gyerekek szuveníreket és finomságokat vettek.

Utunk innen Torda túloldalához, a Sóbányához vezetett. Sólerakódások borították a folyosó falát. Hosszan begyalogoltunk a hegy mélyébe, itt csatlakozott hozzánk magyar nyelvű vezetőnk. A visszhang teremben vicces kiabálásokkal tesztelték a gyerekek a visszhangot. Megtudtuk, hogy hozták fel a felszínre a régi időkben a sót, láttuk a bánya makettjét, azt a szerkezetet, amit a bányalovak tekertek, a hatalmas csigákat, és a szállító csilléket. Amikor lenéztünk a mélybe, láttuk, hogy 13 emelettel alattunk volt a bánya alja. Oda le is mentünk, méghozzá régi falépcsőkön. Lent pingpongasztalokat, minigolf-pályát, billiárdot, szuveníres boltot, ráadásul óriáskereket találtunk. A gyerekek a játszótéren a körhintán és a libikókán élték ki magukat. Aztán kiderült, hogy ez nem is a legalsó szint, mehetünk még lejjebb. Kb. 7-8 emeletnyit lelépcsőzve egy kis barlangi tónál találtuk magunkat, amin akár csónakázni is lehet. A központi szintre újra lépcsőn mentünk fel. Innen a lelkesebbek további lépcsőkön tették meg a 13 szintet felfelé, mások inkább felvonóval mentek.

Ezután Kolozsvár várt ránk! Először a Házsongárdi temetőbe mentünk, a diósjenei iskola névadójának, Szentgyörgyi Istvánnak a sírjánál helyeztek el koszorút a valaha ott tanult diákok, ott tanított kollégák. A következő állomás a Farkas utcai templom volt. Ezután, eléggé rohanósan, de bejártuk a belvárost, és annak nevezetes pontjait. A ferences templomot, Mátyás király szülőházát, a Fő teret a Szent Mihály templommal, és Mátyás király szobrával.

Innen új szállásra mentünk, Magyarvistára, a Tünde vendégházba. Ez még az előzőnél is sokkal jobb volt, szebb, újabb, és csak mi voltunk a szálláson. Vacsora után, naplementekor sétát tettünk a faluban. Mire visszaértünk, már be is sötétedett.

3. nap képei

Utolsó napunk első állomása Almásgalgó volt. A Sárkányok kertjében kirándultunk. Először fent az erdőben kezdtük a túrát. Egyre meredekebbé vált az út, izgalmas volt az átkelés a kanyonban. Lent először egy barlangot találtunk, a merészebbek be is mentek. Alul találtuk a sziklaképződményeket, ilyen fantázianevekkel, mint pl. Sárkány és Sárkányné vagy Kleopátra tűje. Idegenvezetőnk direkt nem a sima sétaúton, hanem a sziklák között vezetett minket, amikre fel is lehetett mászni vagy a hasadékokon átbújni.

Innen egy órás út vezetett Szilágylompértra. Itt már hűsebb volt, és szemerkélni kezdett az eső. A falunak kötődése van Adyhoz, onnan származtak a szülei, sokszor járt ott. Egy Ady-szobor is áll a templomkertben. A helyi tiszteletes fogadott minket, mesélt nekünk a faluról, a templomról. A templombelső az erdélyi református templomok jellegzetességeit mutatta, kék színűre festett bútorokkal, piros hímzéses textilekkel. Legtöbbet a kazettás mennyezetről tudtunk meg, annak a szimbolikájáról.

Nagykárolyba még egy óra múlva értünk. Itt már nagyon hűvös volt, fújt a szél, esett az eső, ezért kihagytuk a kastélyparkot. A Károlyi kastélyban magyar idegenvezető kalauzolt minket körbe. A kastélyról az alapvető információkat a fogadóteremben tudtuk meg. Ezután jártuk körbe a kastély szobáit, ahol különböző kiállításokat néztünk meg. A történelmi enteriőrben korabeli szobákat láttunk eredeti vagy korhű berendezéssel, pl. könyvtár, bálterem, étkező, háló. Az Afrika expón trófeákat, vadászfegyvereket néztünk meg. A Karikatúra kiállítás a mai való világról szólt. A Panoptikumban régi ruhákba öltözött nőket, férfiakat láttunk akár hétköznapi helyzetekben, akár olyan konkrét történelmi eseményeket ábrázolva, mint a Majtényi fegyverletétel vagy a Szatmári békekötés. Az Ékszer-kiállításon főleg a gyöngyös nyakláncok tetszettek. Megnéztük egy kortárs festő kiállítását is. A városban bementünk egy boltba, ahol mindenki elkölthette az utolsó megmaradt lejeket.

Innen már közel volt a határ. Vállajnál léptünk át Magyarországra. Legközelebb már csak Füzesabonyban álltunk meg, tankolásra, mosdószünetre. Innen meg sem álltunk hazáig, jó tempóban haladtunk az autópályán. Fél 8-ra értünk haza Nógrádra, ahol az iskolánál vártak minket a szülők.

4. nap képei